Van egy állat, ami nem csak megtanult boldogulni, de egyenesen jól is érzi magát a kertvárosok aszfaltozott és előre csomagolt világában. Egy vállalkozó szellemű mosómedve, Stikli, megtalálta a módját, hogy saját javára fordítsa a többi állat veszteségét.
Bruce Willis, aki a film eredetijében Stiklinek kölcsönzi a hangját, ezt mondja: – Szórakoztató volt Stikli bőrébe bújni. Vakmerő mosómedve, az állatok birodalmának David Addison-ja – meséli, utalva A simlis és a szende (Moonlighting) című sorozatban alakított szerepére. – Az évek során Stikli begyűjtött egy csomó emberek által használt tárgyat, amiket egy golftáskában cipel magával – ez a saját trükktára. Nagyon okos, de számomra a karakter legvonzóbb tulajdonsága az, hogy megmutatja a sebezhetőségét. Valójában nagyon magányos kis mosómaci, aki belebotlik ebbe az állatcsaládba, és rájön, hogy közéjük szeretne tartozni. Ám a benne lakó szélhámos akar tőlük valamit, és a humor nagy része azokból a kellemetlen helyzetekből fakad, amelyekbe kényszeríti őket. Sok vicces dolog történik, ami a gyerekeknek tetszeni fog, de a humor nagy része kifejezetten felnőtteknek íródott. A film erősen bírálja a túlfogyasztást, és olyan tükröt tart az emberi viselkedés és általában a társadalom elé, amit szerintem mindenki viccesnek fog találni.
Stikli szerencsétlenségére saját kárán tanulja meg a túlfogyasztás veszélyeit, amikor elfelejti a természet egyik fontos szabályát: csak azt vedd el, amire szükséged van. Miután egy dühös medve rajtakapja, hogy Stikli ellop tőle egy kocsirakomány élelmet, a mosómacinak egyetlen hete van arra, hogy visszaszolgáltassa azt, vagy az életével kell fizetnie.
– Hogy fogja ezt megoldani? – teszi fel a kérdést Johnson, és meg is válaszolja: – Kihasználja ezeket a naiv ártatlanokat, és csellel ráveszi őket, hogy összegyűjtsenek annyi élelmet, amivel kifizetheti a medvét.
Az ártatlan csapat vezetője egy Verne nevű teknős, aki a film eredetijében Garry Shandling hangján szólal meg.
– Verne azzal van elfoglalva, hogy megvédje családját a nagyszájú Stiklitől, aki egyszer csak megjelenik közöttük és átveszi az irányítást – mondja Shandling. – Verne a kezdetektől fogva tart Stiklitől, mert érzi, hogy bizsereg a farkincája. Amikor ez történik, Verne tudja, hogy ébernek kell lennie, és minden, amit Stikli tesz, szinte megőrjíti a farkincáját. Verne megtanult bízni az ösztöneiben, hiszen ő a csapat legidősebb és legbölcsebb tagja. A teknősök faja már több millió éve él itt, és sokáig élnek. Szerintem Verne nagyjából 120 éves, de, ha mondhatom így, 70-nek néz ki, legfeljebb 75-nek... persze smink nélkül.
Míg Verne a legóvatosabb a csapatban, Hami, a hiperaktív mókus a legóvatlanabb. Ő azonnal megkedveli Stiklit.
Steve Carell, aki a film eredetijében Haminak kölcsözni a hangját, ezt mondja róla: – Hami mindig kitart a barátai mellett; nagyon aranyos és nagyon tud szeretni. Ha csak rá gondolok, elbőgöm magam, mert ő a legédesebb állatka. Viszont nagyon rövid ideig köti le valami a figyelmét. Meglát valami újat, és azonnal rátapad, legyen az kaja, vagy egy barátja. Egészen elbűvöli az élet, és szerintem ez az egyik legjobb tulajdonsága. A legtöbbet hozza ki az életből... ezer százalékra felfokozva.
Hami édes optimizmusának ellenpólusa Stella, a borz, aki számára az élet egyszerűen bűzlik.
Stella a film eredetijében Wanda Sykes hangján szólal meg, aki megérti a karakter életfelfogását. – Stellának minden joga megvan, hogy mogorva és ingerlékeny legyen. Ki ne lenne ilyen, ha állandóan bűzlene? Stella nagyszerű; megérti ezt. Úgy gondolkozik, hogy „Ezeket a lapokat osztották nekem. Borz vagyok. Az emberek meglátnak és elrohannak. Ilyen az életem. Bűzlik, de tudom, hogy bűzlik, és el tudom viselni... de nem feltétlenül pozitív hangnemben.